Falcon Heavy Afterburn

Egy csak egy gyors bejegyzés a tegnap esti Falcon Heavy indítás margójára...

A teljes közvetítés:

Mi ez az egész?

Röviden: A SpaceX eddig a Falcon 9 (F9) rakétával vitte fel a terheket a világűrbe, az F9 egyszer használatos módban ~22,8 tonnát vihet fel alacsony Föld körüli pályára (LEO), újrafelhasználható módban úgy, hogy az első fokozatot visszahozzá, hozzávetőleg 15 tonnát. A Falcon Heavy (FH) egy "nehéz" rakéta, amelynél leegyszerűsítve az F9 rakéta mellé két oldalra további egy-egy Falcon 9 első fokozatot helyeznek el. Az FH teherbírása LEO pályára hivatalosan ~63,8 tonna egyszer használatos módban, és nagyon hozzávetőlegesen 22-25 tonna újrafelhasználható módban, amikor mindhárom első fokozatot visszahozzák.

Hosszabban: SpaceX előélete és ez a cikk a Falcon Heavy-ről.

 Mi volt a célja?

A Falcon Heavy noha elsőre nem tűnik többnek, mint egy feltuningolt Falcon 9-nek, valójában egy csomó új dolgot kellett kifejleszteni, kipróbálni és letesztelni. A Falcon Heavy többféle feladatra használható fel, de a SpaceX egyik fő reménye az volt, hogy a zsíros, nagy bevétellel kecsegtető Amerikai Légierő (USAF) illetve pontosabban a kémműholdakat felügyelő Nemzeti Felderítő Iroda (NRO) nagy terhet felindító katonai megrendelésein indulhasson. Csakhogy tavaly az USAF 6db Delta IV Heavy hordozórakétát rendelt az ULA-tól 2018 és 2023 közötti, évi egy-egy indításra. A SpaceX megfelelően letesztelt hordozórakéta hiányában erről a businessről lecsúszott (az már nézőpont kérdése, hogy az NRO és az ULA összejátszását, avagy a SpaceX bénázását a Falcon Heavy-vel tesszük felelőssé emiatt - 5 éve rendelte meg az USAF a Falcon Heavy demorepülést, amely elviekben most a következő Falcon Heavy indítás lesz...).

Az első útra a SpaceX nem vállalt be "fizetős" megrendelőt, azt Elon Musk is elismerte, hogy a vártnál sokkal több kihívást jelentett a Falcon Heavy kifejlesztése, többek között ezért is húzódott ennyire el, és nem akartak kockáztatni, hogy egy pénzes megrendelő műholdja (vagy műholdjai) vesszennek oda. Az ártott volna az üzletnek és a cégről kialakított képnek.

Viszont Elon hű maradt magához, hogy egy "cseresznyepiros" Tesla Roadster-t helyeztek el az áramvonalazó kúp alatt, amelybe egy SpaceX űrruhát ültettek (amit Starman-nak, Csillagembernek neveztek el). Ezzel médiafigyelmet szereztek, és vitán felül adtak egy "badass" hangulatott a kísérleti indításnak. A valódi cél tehát a rakéta letesztelése mellett továbbra is a hype, a figyelem középpontjában maradás.

Valóban teljesen sikeres volt az indítás?

Az eredeti cél az volt, hogy a rakéta elindítsa a Roadstert a mélyűrbe, vagyis a Föld gravitációját legyőzve Nap körüli keringési pályára állítsa, így bizonyítsák, hogy a bolygóközi missziókra is megfelelő a rakéta. Az alapvető terv az volt, hogy a két szélső első fokozatot (amit Core modulnak is hívnak) az indítóállástól nem messze lévő leszállóhelyre hozzák vissza, a középső Core modult pedig a tengeren várakozó drónhajóra hozzák vissza.

A célok közül egyetlen dolgot nem sikerült teljesíteni, a középső fokozat mintegy 450-500km/h sebességgel, cirka 100 méterre a drónhajótól a tengerbe csapódott. Az első hírek szerint a fékező manővernél a kilenc hajtóműből hármat kellet volna beindítani, de csak egy indult be, a másik kettőnél a beindításhoz használt TEA-TEB öngyulladó vegyület elfogyott, így nem tudta magát megfelelően lefékezni.

Említést érdemel, hogy a két oldalsó Core modul újrafelhasznált volt, tehát már repültek, a középső még nem, de Musk szerint nem volt tervben egyik modul újrafelhasználása sem.

Figyelembe véve mindent az indítás nagyon sikeres volt, de azért teljes sikernek akkor lehetett volna nevezni, ha a középső fokozatot is sikerült volna visszahozni.

Mi lett a Roadster sorsa, mi értelme volt felküldeni?

Miután a második fokozat tetején Föld körüli pályára állt, egy második manőverrel 7000km-re emelték a pályáját, így pont a töltött részecskékkel telített Van Allen övezetben "fürdették" meg. Ugyan ezt nem verték nagy dobra, de a SpaceX űrruhája most először volt a világűrben, ráadásul kitéve a vákuumnak, napsugárzásnak, mitöbb, a Van Allen övezet hatásainak, feltehetően sok hasznos információval gazdagodtak vele kapcsolatban.

A Starman "csatornája":

A harmadik manőverrel a második fokozat (és orrán a Tesla) kiszakadt a Föld gravitációs mezejéből, és egy elnyújtott Nap körüli pályára állt, amely végül a korábban bejelentettnél (amely a Mars keringési pályájánának magasságát jelölte meg célként) is nagyobb lett, a kisbolygó övezet környékén lesz a pályacsúcs, és ezután itt fog keringeni tovább, a Nap körül...

Mi következik ez után?

Musk a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy "tucatnyi" Falcon Heavy indítás várható az elkövetkező három évben. Jelenleg viszont csak öt tervezett indítás ismert: az Arabsat-6A, az Inmarsat és a Viasat keresedelmi műholdak indítása, az Amerikai Légierő STP-2 demonstrációs indítása, valmint egy kereskedelmi Hold-megkerülés a Dragon v2 űrhajóval, két fizető utassal.

Alapvetően a SpaceX-nek nem feltétlenül jó üzlet a Falcon Heavy, hiszen a Falcon 9 képességei egyszer használatos üzemmódban elég közel vannak a mindhárom Core Modult újrafelhasználható módon alkalmazó Falcon Heavy képességeihez. Márpedig ha egy Core modult elvesztenek (ahogy az első indításnál most történt), akkor a Falcon Heavy drágábban repült, mint az egyszer használatos Falcon 9.

Viszont megjelentek a piacon egy olyan képességgel, amelyhez hasonlóval jelenleg senki nem rendelkezik rajtuk kívűl - az európai Ariane 5 cirka 21 tonnát vihet LEO-ra, az orosz Proton hordozórakéta 22,8 tonnát , az amerikai Delta IV Heavy 28,8 tonnát. Tehát aki nagy tömeget szeretne a világűrbe indítani, illetve nagyobb bolygóközi űrszondát indítana, annak a Falcon Heavy válasz lehet.

Fantáziarajz az SLS indításáról (ami 2019-ben történhet meg):

Hovatovább a NASA "saját" SLS hordozórakétájára is veszélyt jelent, lévén az SLS ára indításonként több, mint fél milliárd dollár, a Falcon Heavy egyszer használatos módban pedig becslések szerint 250 millió körül mozoghat, és az SLS első változata alig valamivel tud többet felvinni...

A másik oldalról nézve pedig a Falcon Heavy önbizalmat adhat a SpaceX másik nagy projektjének, a BFR-nek, amely ugye szintén nagyon sok hajtóművet szándékozik használni az első fokozatában...

Megérte ez így a SpaceX-nek?

Musk azt mondta, hogy hozzávetőleg 500 millió dollárt költöttek a Falcon Heavy-re. A részletek nélkül nem tudjuk, hogy a tegnapi indítás költsége is benne volt-e ebben, de így sem túl magas ár ez. A sikeres indítás, a körülötte kialakult felhajtás és az általános médiafigyelem miatt egyértélműen kijelenthetjük, hogy megérte a SpaceX-nek, még úgy is, ha a tervek szerint 3-4 év múlva elkészül a BFR, és utána a Falcon Heavy már maximum kisegítő szerepet kaphat a későbbiekben...